2010. december 9., csütörtök

sajnos még nincs vége ~

Eltelt egy hét. Már nemfáj annyira. Este mikor lefekszek akkor mindig csak forgolódok. Szeretem. Így hozta az élet. Remélem azért még megmutathatom neki hogy szeretem. Nemkell más csak ő. Pénteken mindig arra gondolok hogy vele voltam, örök szép emlék marad.  Tegnap azt álmodtam hogy ujra belémszeretett és a végén azzal keltem hogy meghaltam. Nembánnám ha beis valósulna, mégha meghalok is. Nemtudok most nagyon mit irni. Tegnap edzésen jól osztottuk egymást az ejával. Kaptam egy dzsambát és végignyaltam a földet, ennek köszönhetően lejött a sebem és végig folyt egész edzésen a lábamon a vér a zoknimig, de amikor elestem még nevettünk rajta, és hogy nevettünk nemis fájt. Mostanában sokmat vagyunk együtt ejával. Legjobb vadállat a környéken. Ma nemtudom lessz-e edzés, mondjuk örülnék neki. Más nemjut az eszembe. A niki haragszik rám tudom, sajnálom a dolgot ,nemgondoltam komolyan de gyorsan elvesztem a fejem és hülyeségeket mondok. Várok,várok és csak várok, addig várok ameddig csak tudok.

Csak ő volt nekem, csak őt szerettem.
Csak ő tudtam ugy szeretni mint eddig senki mást,
Csak őt öleltem úgy, csak hogy elvesztettem.
Csak én voltam a hülye, csak azért tettem mert féltem hogy elvesztem.
Csakhogy sajnos megtörtént, csak bár megszeretne,
Csak ez a kívánságom, csak őt hozza el a jázuska.
Csak őrá emlékszem, csak ő miatta sírtam.
Csak ő volt eddig a legkomolyabb kedvesem,
Csak magamat vertem át vele, hogy azthidtem nemszeret.
Csak sajnálni tudom a dolgot, bárcsak megmutathatnám.
Csak feledném el, csakhogy nemtudom,
Csak nekem fáj, más kinevet,
Csak eja érez együtt velem,
Csak ő ápolt engem,
Csak ő vigyázott rám.



Elégszar lett de mostcsak ez jutott az eszembe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése