2010. december 5., vasárnap

ennyi, kész ~ egyszer felkell érbredni

Ennyi, kész. Nembirom tövább. Mase tudtam semmit enni. Tök boldog voltam amikor hazaértem anyuval, egyből felszaladtam fészre hogy meglássam hogy petra ad-e egy esélyt. Reménykedtem benne, elhitettem magammal hogy megmutathatom hogy tudok jobblenni. ISTENEM?! Miért sújtasz?! Lehet hogy boldogak lettünk volna. Csak egy eélyt kaptam volna.! Egy szar alakvagyok. Mikor megláttam hogy mit irt a petra, elkezdtem bőgni ujra és ujra mint egy kislány. Miért érdemeltem ki ezt a mérhetetlenül nagy fájdalmat? Tegnap rámírt egy halasi csaj, de engem akkorse ő kell. Nekem csak a petra kell. Ő belészerettem bele, és nemtudok rajta túllépni. Ha itthol vagyok állandóan csak rágondolok . Egyszerűen lehetetlen hogy kiverjem a fejemből. És csak ma döbbentem rá, hogy amig mi veszekedtünk, addig a sulci ugy vígasztalta , hogy belészeretett. Hamarosan járni fognak szerintem, már ott is játszott a sulci. Csak 3 nap telt el, és egyből leváltott egy okosabb,szebb, magasabb, vagányabb fiú. Ezzel már ketten törték össze a szívem. Nemtudok mit irni. Most télleg jobb lenne ha meghalnék. Csak hogy én ezt megis merem tenni. Már fészről sikerült letörölni magam. Nemakarom látni ahogy elveszik az egyetlen szerelmem. Ifi táborba se megyek. Szerintem a focit is abba fogom hagyni. Inkább leszek itthol, és sirok egyedül, gondolkozok azon hogy miért kaptam ezt az élettől, hogy elvette 1 nap alatt KÉT SZERETTEMET?! Már csak az tenne boldoggá ha az ő vállán sírhatnék. Nemtudom mi tévő legyek. Nagyon szenvedek, igy még soha nemfájt semmi. Megválok minden örömtől ami jó nekem. Hamár ő nincs velelm. Szerintem mostmár a C-ekkel fogok barátkozni a szünetekben. Nemmegyek se ejával, se senkivelse sehova. Nemtudom feldolgozni. Túlságosan boldog voltam. Elcsábított, a NAGY Ő. De sajnos ő ezt nemlátja hogy kínoz ezzel. De látom az arcát hogy haragszik, nemakar egy esélyt se adni. Miért nem tettem többet érte? Miért nemvagyok elégjó senkinek? Már csak anyu maradt nekem. Meg a nagyszüleim. Jobb is, elmegyek pestre minden eggyes szüneti napon. Szilveszterre se fogok járni a fiukkal. Elakarok innen menni vadkertről. Nagyon fááááááááááááj. Igen, most jóól látos, sírok kedves naplóm, ahogy egy átlagos nap felében. Reggel hajnali fél 6-kor kelek autómatikusan és sírok hogy nincs kinek küldeni üzenetet. Mielött lefekszek, nincs kinek írnom jóéjt sms-t. SZERETLEK PETRA FOGD MÁR FEL!! NEMTUDOK NÉLKÜLED ÉLNI!!


~ viszlát kedves naplóm, re mélem látni fogja akinek szántam. És nevessen csak ha akar, de éstrse meg h szeretem .    Talán, többet sosem írlak. Fészbükról sikerült törölni magam, msn-re pedig csak ma fogok felmenni utoljára. Elköszönök mindenkitől akitől csak lehet. Aki olvassa e pár sort. Tanuljon az én hibából. Becsülje meg szeretteit sokkal jobban, mint ahogy gondolja. Mert elveszíteni egy szerettet fájdalmas , nagyon-nagyon fájdalmas. Az ember éjjel-nappal sír, nemtudja kiverni fejéből aki elhagyta, lehet barát, lehet csak ismerős, rokon, de legfőképpen a nagy őt ne!! Csak őt ne, gondoljátok ezt át, és becsüljétek meg sokkal jobban mint ahoogy kellene. 

 Leg utoljára pedig kedves Ady barátunktól egy vers:
                  
                                                 
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.


 S.Z.E.R.E.T.L.E.K     P.E.T.R.A   <3 !!  : '((

                                                            Sziasztok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése