Már eltelt két nap. Egyre rosszabb, minnél inkább telik az idő annál többet gondolok rá, ellentétet mondok a mondásnak, "ahogy telik az idő, múlik a fájdalom,, .
Reggel negyed hatkor keltem, és ránéztem a macira, amit tőle kaptam, erősen átszorítottam hátha jobblessz, de csak jobban fájt hogy már nincs velem. Mindet megteszek azért, hogy ujra az enyém lehessen. Egyszerűen nemtudok ugy itthol lenni hogy negondoljak rá. Ahányszor lehunyom a szemem, egy képjelenik meg, amikor átölel és elmondom neki az érzéseim. Fáj, meghazuttoló módon, ilyet mégsosem éreztem. Ennyire még senkitsem szerettem, és én nemolyan vagyok mint a barátaim, hogy ha dobják őket, keresnek másikat. Én nembirom ezt megtenni, nekem csak ő kell, csak őt szeretem, gyeenge vagyok , nagyon gyenge. Nemvagyok képes túllépni ezen. Egyszerűen, szánalmas vagyok, de inkább leszek szánalmas és szeretm tovább minthogy eldobjam a szivem. Ebben a három Hónapban túlságósan megszerettem, elcsábított a mosolyával, ha a szemébe néztem elkábultam, az egyénisége elkápráztató. Bárcsak nemrontottam volna el, nemlettem volna féltékeny, bunkó paraszt, elkövettem ezt a hibát, de jóvá szeretném tenni. Kimondhatatlanul szeretem. Remélem ha olvasok-e pár sort, talán szeretni fogsz egy kicsit, hisz osszedőlt bennem egy világ, amit márcsak te tudsz ujra felállitani. Egyedül nemtudom,túl gyenge vagyok hozzá. Soha senki iránt neméreztem ilyet! Bárcsak,bárcsak jóvátehetném. Tudom,túlsok a bárcsak, a de, és a mert szó, de az ember a hibáiból tanul. Én már megtanultam egy életre, jóvászeretném tenni. Csak kérlek adja meg az ég hogy,kapjak mégeggy esélyt. Kártékonnyá váltam magmra. Nemettem mamég semmit, nemtudok, ahányszor étel kerül elém, összeszűkül a gyomrom és elkap a hányinger. Ez így nemmehet tovább, olyan vagyok mint egy kislány, tönkre tett ez az álom, ez az álom, az álmok álma, hogy megmarad nekem ő, mindörökké. Már focizni sincs kedvem,pedig amikor szomorú vagyok,mindig azt kivánok, de most nem. Csak ővele akarok lenni. Érezni lehelletét, az illatátá, halgantni a szívverését, látni mosolyát,érezni csókjait és szeretetét.
~bocsi h ez az első bejegyzésem kedves naplóm, de hisz azért vannak a naplók hogy az érzéseinket irjuk bele, nos én megtettem. valószínűleg soha többet nemleszek boldog, jövöhéten eltemetünk egy hozzámközelálló személyt is. Életem legrosszabb hete volt ez a hét. Már csak egy dolog vidíthatna fel, de arra gondolom már te is rájöttél és aki olvasni fogja ezt a beszámolót, egy életem darbjának. Sajnálom, eddig ezvolt életemre legrosszabb hete. Nemtudok nektek vidám dolgokat irni. És köszönöm azoknak akik megpróbáltak felvídítani! Remélem ők sose tudják meg ezt az érzést, mert szörnyű, A rémek réme. Még az ellenségeimnek se kívánom hogy egy ilyet átéljenek.
Petra, ha látod ezt a pár sort amit láttam, szeretlek, és nemtudlak kiverni a fejemből, kínzol, nemtudlak elfeledni, és soha nemcsaltalak meg, és nemis foglak,tanultam a hibámbó, soha többet nemleszek veled bunkó, és tőrődni akarok veled, mert nagyon szeretlek. Inkább tűröm hogy leszidj bármi milyat, de ezt az érzést nemtudom irányatani. Igy csak szenvedés lessz látni téged, kérlek gyere vissz ahozzám. :'((
~viszlát naplóm. majd irok máskor, hisz egésznap ilyeneket irok, hogy megbocsásson nekem hőnszerettt szerelmem, és ujra megszeressen.
